„A népszínművek porosak, unalmasak, a mai fülnek túl harsányak.”- halljuk oly gyakran. Van benne igazság, de ha a történetet kicsit megsegítjük, a szöveget leporoljuk, az egészet felgyorsítjuk és réginek tűnő, de mai poénokkal dúsítjuk, akkor kiderül, hogy ezek, nagyon, de nagyon jó darabok, melyek remekül játszhatók, és a közönség imádja őket, mert igazán magukénak érzik őket. Ezek között is az egyik legremekebb Szigeti József műve, melyet a Nemzeti Színház évtzedekig tartott műsoron. A darab az egyszerű, hétköznapi emberek vágyairól, vagy vágyainak meghiúsulásáról szól. A történetben Ilon, a zsugori és nagyravágyó korcsmárosnak a lánya a szegény bakancsos fiát, a huszárt szereti. Ám apja ármánnyal elejét veszi a násznak. Ő többre, gazdagságra vágyik, s ezt lánya férjhez menésével akarja elérni. Az fondorlat azonban félresiklik, amikor Lidi egy igazi furfangos csellel barátnője, Ilon segítségére siet, így végül a fiatalok szerelme győzedelmeskedik.

A Shakespeare-i vígjátékokat idéző történetben van szerelem, ármány, féltékenység, kapzsiság, emberi lelemény és butaság, rengeteg humor, egyszóval minden, ami egy kiváló színházi estéhez kell.